 |
|
Beller Imre
(1845 - 1895)
A palotai katolikus egyházközség
megszervezését, új temploma építésének
elõkészítését bízta Beller Imrére a
váci püspökség 1884-ben.
Beller Imre 1845. november 5-én,
Hódmezõvásárhelyen született. A
templomépítés anyagi bázisát
magánvagyonával teremtette meg,
amikor szülei halála után, azok
hódmezõvásárhelyi birtokát értékesítve,
felvásárolta Rákospalota határának egy részét. Erre a birtoktestre vett
föl 600 ezer aranykoronás bankhitelt, ebbõl vásárolta meg az építési
anyagokat.
A templom alapkõletételét azonban már nem érhette meg. 1895-ben halt
meg. 1996-ban 101 évvel halála után a kerület díszpolgárának választotta.
|
Benkő István
(1854 - 1920)
Idõsebb Benkõ István a Háromszék
megyei Papolcon született 1854.
január 24-én. 1874-ben kezdte meg
teológiai tanulmányait Budapesten,
majd beiratkozott a Tudományegyetem
bölcsészkarára. 1884-ben Budapesten
lesz segédlelkész, s még ebben az évben meghívja Rákospalota, ahol 1920-ban bekövetkezett haláláig szolgálja az
ófalui gyülekezetet. Angolból fordított
egyházi énekeivel írta be a nevét a hazai
református egyház történetébe.
Becsülték, mert maga is becsülte a palotai parasztokat, akiknek sorsában
mindennap osztozott. Maga is gazdálkodott, részt vett a civil közösségek szervezett életében. Az, hogy utcát kapott, s telep lakónegyed is õrzi a nevét Palotán, s hogy az az utcanév mindvégig a táblákon maradhatott, jele annak a tiszteletnek, amit ma is éreznek iránta.
|
Bezsilla László
(1903 - 1983)
Bezsilla Nándor fia 1903-ban született.
Mint a rovarfauna kitûnõ szakértõje,
mint lepkegyûjtõ kivételesen sikeres.
Gyûjteménye a 30-as évek elején már
túlzás nélkül mondható világhírûnek.
Több új fajt is felfedezett, és mindet itt,
Pestújhelyen vagy a község határában.
Kirándulásai az ornitológia területén
sem maradtak eredménytelenek.
Híressé tette Pestújhely községet azzal
a fekete verébbel, amelyet itt fogott be,
és amelynek nem volt párja sehol a
világon. Gyûjteménye nagyobbik részét már a 30-as évek közepén a Nemzeti
Múzeumnak ajándékozta.
Kétezer darabos magánmúzeuma haláláig a lakásán volt felkereshetõ, ebbõl
adományozott iskoláknak, ennek bemutatásával tartotta elõadásait, kiállításait, itt és másutt az országban. 1983-ban halt meg.
|
Bezsilla Nándor
(1868 - 1917)
Pestújhely megszületését elsõsorban a
parcellázást kezdeményezõ Bezsilla
Nándornak köszönheti, aki 1868-ban
született Turán. A parcellázás éveiben
a József körúton lakik és a Teréz
körúton, mûködteti irodáját, ahol
magának a parcellázásnak is az
igazgatósága van, és ahol kiadja a telep
reklámját szolgáló Széchenyi - Telep
címû újságát. 1912 körül költözik ki
Pestújhelyre. Itt minden helyi akcióban
szerepet vállal, szervezõje a munkásgimnáziumnak, tagja a leány polgári iskolaszéknek, az iskola építési bizottságának, alapító elnöke a Széchényi-telepi Kaszinónak. 1917-ben tüdõgyulladás ragadja el.
1920-ban választják meg díszpolgárnak, és ekkor kapja meg a nevét az utca,
amely addig csak a keresztnevét viselte.
|
Chobot Ferenc
(1860 - 1931)
A római katolikus prépost-plébános, a
Pozsony megyei Igrámban született
1860. szeptember 26-án. Mint
papnövendék érettségizett Kassán. A
Váci Teológia diplomájával a zsebében
1883-ban szentelték pappá. 1895-ben
kapta azt a megbízatást, hogy fejezze
be a rákospalotai Nagyboldog-asszony
templom felépítését, amit Beller Imre
készített elõ. A templom elsõ papja nem
tudott megélni immár a papi birtok
jövedelmébõl, új állásért folyamodott, s
1910-ben át is vette a gazdag romhányi
plébániát. Részben Palotán, részben új állomáshelyén írja meg az
egyháztörténeti szakirodalomban máig számon tartott munkáit, amelyek
közül a legismertebb a Váci egyházmegye történeti névtára címû kétkötetes monográfia.
1931. január 16-án halt meg Romhányban. A palotai Nagyboldogasszony templom
kriptájában helyezték örök nyugalomra.
|
Cserba Elemér
(1876 - 1936)
A várossá lett Rákospalota elsõ
polgármestere Baján született, 1876-
ban. Itt is végezte elsõ iskoláit. Miután
jogi doktorátust, majd ügyvédi
oklevelet szerzett, ügyvédi irodát
nyitott 1907-ben Rákospalotán.
Mint a Rákospalotai Hírlap szerkesztõje,
a helyi egyesületi élet reprezentánsa
már polgármesterré történt kinevezése
(1923.) elõtt is fontos szerepet játszott a helyi közéletben. A város elsõ embereként sokat tett az elmaradott infrastruktúra megújításáért. Új iskolák, új vágóhíd, a villamos energia rendszerének kiépítése többé-kevésbé
sikeres akcióinak mondható, de a vízellátás és fõleg a csatornázás, fájóan
elmaradt az igényektõl. Cserba Elemér haláláig, 1936-ig töltötte be a polgármesteri tisztséget.
|
Gerecze Péter
(1856 - 1914)
A jó nevû régész, mûvészettörténész
Désen született 1856. május 23-án.
1878-tól kezdve rendszeresen jelennek
meg tanulmányai a mûemlékek és
régészeti kutatások körébõl. Õ kezdte
meg a pilisszentkereszti középkori
romok feltárását. Halála elõtt nem
sokkal irányította a Pestújhely
határában folyó ásatásokat, amelyeknek
során Regtelek középkori falujának
templomát ásták ki a homok alól. Az elsõ parcellázási periódusban vesz házhelyet a Széchenyi telepen, a majdani László utcában. Kezdettõl a
legharcosabb szorgalmazója, ügyintézõje, kijárója a telep önállóvá válásának, és az önállóság elnyerése után is motorja minden helyi társadalmi
mozgalomnak.
1914-ben hal meg tífuszos fertõzés következtében.
|
Gróf Károlyi Sándor
(1831 - 1906)
Fót birtokosa a család, amelynek több
tagja is nyomot hagyott Palota
közemlékezetében, de legmélyebbet
kétségtelenül az 1831-ben született
Sándor gróf.
17 évesen Klapka seregében a Károlyi
huszárezred századosaként harcol a
magyar szabadságért. Párizsba
menekül 1849-ben, s csak az általános
amnesztia kihirdetésekor tér vissza
Fótra. 1881-tõl képviselõ, a gazdaságpolitika egyik meghatározó egyénisége, aki az agrárius elvek fõ hirdetõjeként fontos szervezõ szerepet vállal Magyarországon.
Az õ személye az elsõ fórum, minden közös érdeket érintõ közügyben,
egyszóval meghatározó szerepet játszik Palota mindennapjaiban, még ha nem is szereplõje ezeknek a mindennapoknak.
Gróf Károlyi Sándor 1906-ban halt meg Franciaországban.
|
Horváth Mihály
(1809 - 1878)
1809-ben született Szentesen. Vácott
tanult teológiát, 1828-ban a pesti
egyetemen avatták bölcseleti doktorrá,
1832-ben szentelték pappá. Pest
megyei községekben lelkészkedett.
1848-ban nevezik ki Csanád megyei
püspökké. Tagja lett a fõrendiháznak,
egyik megfogalmazója a függetlenségi
nyilatkozatnak. 1849-ben emigrálni
kényszerül várható halálos ítélete elõl.
1866-ban amnesztiát kapott és hazatért Magyarországra.
A hatvanas években tulajdonosa Rákospalota legimpozánsabb villájának, a Pozsony és a Grófi út sarkánál fekvõ parkban álló Sommariva - kastélynak.
Sok idõt töltött Palotán, sok vendéget fogadott a házában. 1878-ban végleg
elárvult a villa, meghalt Palota leghíresebb lakója. Házát éppen annyi ideig emlegetik még püspök-villaként, mint amennyit a jeles történetíró megélt.
|
Madarász Adeline
(1871- 1962)
Meglehetõsen sokan gondolják azt,
hogy a hazai históriai piktográfia
óriásának Madarász Viktornak van
valami köze Palotához. A tájékozottabbak azt is megjelölik, mi ennek a kapcsolatnak a lényege. Az, hogy leánya Adeline itt lakott, és az idõs
mûvész gyakran töltötte nála a nyarat.
Ami ebbõl a tény, az csupán annyi,
hogy Madarász Adeline valóban
Rákospalotán telepedett le, akkor
azonban édesapja már évtizedek óta
halott. És az is tény, hogy 1960-ban a Rákospalotai Múzeumnak ajándékozta édesapja számos alkotását, amelyek ma is rendszeresen kiállított különgyûjteményi részét képezik a múzeumnak. Adeline maga is festõnek tanult, Székely Bertalannak volt növendéke. Értékelhetõ életmûvet
azonban nem hagyott maga után, életútjának állomásait sem ismerjük
pontosan.
|
Reményi Ede
(1828 - 1891)
1828-ban született Miskolcon a
legendás hírû hegedûmûvész.
Tanulmányait a bécsi konzíliumon
végezte. 20 éves korában részt vett a
szabadságharcban, mint Görgey tábori
hegedûse s emiatt 1849 õszén el kellett
hagyni az országot. Amerikába ment,
ahol több évig tartó stúdiumok során
elsõrangú hegedûssé vált.
Több évig Londonban a királyi zenekar
szólóhegedûse s 1861-tõl a 70-es évek
elejéig Pest zenei életének egyik legnépszerûbb egyénisége volt. Az kapcsolta a régi Palotához, hogy az erdõ mellett fekvõ vendéglõben oly gyakran muzsikált, itt lakott a faluban, a mai Énekes utcában, az 1860-as években.
1891-ben halt meg San Franciscóban.
|
Szõcs Áron
(1879- 1956)
Szõcs Áron, Rákospalota háború utáni
elsõ polgármestere volt. A helyi
szociáldemokrata mozgalom és párt
vezéralakja, egyébként lakatos az
Istvántelki Fõmûhelyben. Városi képviselõ, s már a harmincas években,
aktív közéleti szerepet játszik.
1945. február 6-án nevezik ki
polgármesternek, amely tisztségérõl
1947-ben mond le, ekkor vonul vissza
a politikai életbõl.
A Magyar Tanácsköztársaság idején a miskolci hadtest forradalmi törvényszékének elnöke, majd Csanád vármegye direktóriumának elnöke, késõbb vasúti népbiztos lett. A Tanácsköztársaság bukása után a vasutasok szakszervezetének titkáraként tevékenykedett. Az 1940-es években a Népszava szerkesztõsége dolgozója volt.
|
Szücs István
(1868 - 1953)
1868-ban született Szirákon. A váci
piaristáknál tanult, itt kötött barátságot Bezsilla Nándorral, Veszelovszky Bélával, Schwarz Gusztávval. Bölcsész diplomát szerez Pesten. A belügyben hivatalnok, majd 1896-tól a kultuszminisztériumban dolgozik.
Két ciklusban Pestújhely országgyûlési
képvislõje, õ eszközli ki a helyi
népiskola államosítását, a templomépítõ
bizottság, a telepi kaszinó elnöke, a katolikus leány polgári alapítója és elsõ igazgatója volt. 1913-ban az õ kezdeményezésére nyílik az elsõ állami óvoda. Tagja a megalakuló Pestújhelyi
Sport Club választmányának. A munkásgimnázium szervezõje, a helyi
Vöröskereszt egyik alapítója, ingyenkonyha felállításának kezdeményezõje.
1915-ben a község díszpolgára lesz, és utcát neveznek el róla.
|
Tóth István
(1823 - 1908)
Rákospalota legendás hírû bírója
1823. március 5-én született, s
bognármesterséget tanult. 24 évesen
tért haza Palotára. Tudását, bölcsességét már ekkor is elismerik, így
esküdtnek, késõbb községi elöljárónak,
1862-ben bírónak választják.
Negyven esztendõn át látja el közmegbecsülésnek örvendve ezt a tisztet, egészen 1903-ban bekövetkezett
visszavonulásáig. Öt évet él még csendes nyugalomban. Országosan, ismert figura volt a palotai bíró, Biharos
Tóth István, akit személyes kapcsolat alapján tisztelt számos jelessége a
kornak. Tisztelték pallérozott észjárását, az övéi gondját tehetséggel megoldó
községvezetéséért, férfias viselkedéséért, jóízû beszédstílusáért, talpraesett humoráért, arca, termete szépségéért. 1908. október 18- án hunyt el.
|
Wágner Manó
(1858 - 1929)
Rákospalota iskolaügyének e jeles
alakja 1858. március 13-án született a
sziléziai Liebenthal falucskában.
Német anyanyelvû birodalmi polgárként él egészen 14 éves koráig talán azt sem tudta hol van Magyarország. S azt biztosan nem, hol fekszik Palota.
14 éves amikor Budapestre költözik
szüleivel. 1889-ben veszi feleségül a
palotai magánpolgári iskolát alapító
negyedi Szabó Alajos leányát, s lesz
hamarosan a tanintézet igazgatója, majd továbbépítõje. Elemi iskolát nyit a
polgári mellett, 1892-ben gimnáziumot – az elsõt Rákospalotán –, amely
magánintézet 1906-ban megkapja a jogosítványt állami érettségi bizonyítvány
kiadására.
Elnöke a Rákospalotai Katholikus Körnek. 1914-ben megyebizottsági taggá
választják. A település akkor már város díszpolgáraként hunyt el 1929-ben.
|
Zajti Ferenc
(1886 - 1961)
A magányos mûvész és tudós
Újfehértón született 1886-ban.
Református teológiát végzett.
Münchenben festészetet tanul.
Elõször tisztviselõ a budapesti
városházán, majd munkatársa, késõbb
vezetõje a Fõvárosi Könyvtár Keleti gyûjteményének. Innen vonul nyugdíjba 1946-ban. Több tájképe látható a Nemzeti Galériában.
Festõként Hollósy Simon követõje. Látogatói között volt József fõherceg és a világhírû hindu költõ, Rabindranath
Tagore, mert rendszeresen járt Indiában, az õsi kultuszokat és a magyarság
gyökereit kutatva.
A pestújhelyi társaság jellegzetes figurája volt, a magyarság eredet kutatója.
1961-ben halt meg Budapesten.
|
|
|
|
Fórum
