Tulajdonképpen minden megszerezhető uniós forrást erre költöttünk, csakhogy abból az Orbán-kormány idején kevés jutott. Zöldet, vizet, fenntartható energiát és zöldebb közlekedést fejlesztettünk, a most hazahozott uniós források felhasználásának és a város pénzügyi konszolidációjának egyik legfőbb célja, hogy Budapest nagyobb léptékben folytathassa ezt a munkát.
Mert tudjuk, hogy mit és hogy hol kell tenni. Két, egymástól független szakmai vizsgálat áll rendelkezésre arról, hogyan változik Budapest éghajlata a század közepére. Az egyiket az Országos Meteorológiai Szolgálat készítette a LIFE VárosiEső projekt keretében: ez a város területére, körülbelül 1 km-es felbontásban számolta ki, mennyivel nő a hőterhelés és a szélterhelés 2031–2060-ra. A másik a fővárosi csapadékmérő állomások adataira épül, és 15 klímamodellből állít elő 10 perces felbontású csapadékidősorokat, amelyekkel a csatornahálózat és a víztározók méretezése ellenőrizhető. Mindkettő több modellel és több kibocsátási forgatókönyvvel számol. Emellett a Főpolgármesteri Hivatal Klíma- és Környezetügyi Főosztályán elkészült egy távérzékeléses és térinformatikai vizsgálat a budapesti hőszigethatásról.
Minden felhasznált szimuláció, minden vizsgált forgatókönyv szerint, a város minden pontján melegedést jelez. A század közepére évente 1–3,5 hét többlet hőségriadós nappal és 2–4 hét többlet trópusi éjszakával kell számolni. Ez azt jelenti, hogy a ma még rendkívülinek tekintett hőség rendszeres nyári üzemállapottá válik – a hőségriadó eseménykezelés helyett szezonális üzemeltetési feladat lesz.
A terhelés a városon belül nem egyenletes: a legnagyobb növekedés a pesti oldalon, a legkisebb természetesen a Budai-hegyek térségében jelentkezik. A város legmelegebb magja a jövőben is a belváros marad.
Az éves csapadékösszeg kismértékben növekszik: átlagosan 1%-kal a 2030–2050, és 3–5%-kal a 2050–2070 időtávra. Az évszakos átrendeződés ennél fontosabb: nyáron csökken a csapadék, a többi évszakban növekszik. A 10 mm-t meghaladó csapadékú napok száma minden szimulációban növekszik (ma kb. évi 16 nap, ehhez jön 2–4 nap). A viharos napok éves száma 3–13 nappal emelkedik. Ez a fasorok és zöldfelületek fenntartásában, valamint a légvezetékes hálózati elemek üzembiztonságában jelent többletterhelést.
A klímafőosztályunk távérzékeléses és térinformatikai vizsgálata az első olyan hazai adatbázis, amely a főváros hőterhelését 30 méteres felbontásban, mért műholdadatokból, tömbszinten mutatja meg – és amely össze is vetette ezt a sérülékeny lakossági korcsoportok területi elhelyezkedésével. A vizsgálata alapján a város túlnyomó részén 3–5 °C-os emelkedés mérhető, a külső pesti kerületek egyes – jellemzően újonnan beépült – területein 6 °C felett.
A vizsgálat a felszínhőmérsékletet összevetette a sérülékeny korcsoportok területi arányával. Az eredmény kettős térkép: a budai hegyvidéken magas sérülékenységi értékek jelennek meg alacsony hőterhelés mellett, míg a pesti oldalon szórtan, részben a külső kerületekben találhatók azok a tömbök, amelyek mindkét szempontból a legrosszabb helyzetben vannak.
A legfontosabb változásnak talán annak kell lennie, hogy a klímaváltozás újra megtanítson bennünket hosszú távon gondolkodni, és annak felismerésére is, hogy nem mindenki képes ugyanúgy alkalmazkodni. A politikai sikert ma sokszor abban mérik, ki tudja uralni a pillanatot, csakhogy amiről ma beszélni kell, éppen az ellenkező politikai képességet követeli meg: nem a pillanat uralását, hanem a következmények előrelátását.
(Fotó: Getty Images)