Az 1955-ben született Nagy Gábor Mihály Csiky Tibor tanítványa volt és később is őt tekintette mesterének. Nagámi pályafutása stílbútor-faragóként indult, de hamar művésszé vált, és a hazai konstruktív plasztika kiemelkedő jelentőségű, egyéni hangú és kifejezésmódú alkotója lett.
Minimalista, szikár plasztikái mesteri módon építenek a felhasznált anyagok, főként a fa, az acél és a vas ellentétére, eltérő természetére.
Művei több mint négy évtizede szerepelnek rendszeresen kiállításokon; első egyéni tárlatára 1993-ban került sor. Munkáit számos alkalommal díjazták, így elnyerte többek között a győri XIV. Nemzetközi Művésztelep díját 1992-ben, majd a IV. és a VI. Országos Faszobrászati Kiállítás díját Nagyatádon 1994-ben, illetve 1998-ban.
Nagy Gábor Mihály kiemelkedő munkásságát 2016-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el.
Halálának hírét a művész özvegye, Bodrogi Éva tette közzé.
Nyugodjék békében!
(Fotó: Botos Péter)