A XV. KERÜLET TEMPLOMAI

Kerületünk kulturális életével kapcsolatos témákat várunk ebbe a fórumba

A XV. KERÜLET TEMPLOMAI

HozzászólásSzerző: Hajdu LÁSZLÓ » 2012 ápr. 15 17:48

A MAGYAROK NAGYASSZONYA FŐPLÉBÁNIA RÁKOSPALOTA.


Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Főplébánia története


Palota első temploma: Szentháromság Templom

Az Ófaluban, a Kossuth Lajos u 39-41.sz. telken, a Szilas patak déli partján áll a kisméretű, barokk külsejű templom, megbújva a lakótelep árnyékában.

A templom körül végzett ásatások egy a 13. században már elpusztult falrészletet hoztak felszínre, melyről 1972-ben kiderült, hogy a temető kerítőfalának részlete, és 26-28 m átmérővel, szabálytalan kör formában vette körül a középkori templomot: a szabálytalan kövekből összerakott alap fölé szabályos, szépen faragott kváder kövekből építették a felmenő falat. A kerítőfal ÉK-i negyedében megtalálták a kaput. A domb Árpád kori felszíne hepehupás volt, ezért maradt meg változó magasságban a kerítőfal. A fal belső oldalánál a 12-13. század fordulójára jellemző cserépedény töredékek voltak.
A régészeti metszeteken két pusztulási réteg figyelhető meg. Az alsó összeégett falomladékot tartalmazott, ez feltehetően az 1241-es tatárjárás emléke, a felső a 14. századi terep rendezése során keletkezett, amikor is a kerítőfal megmaradt részeit lebontották, és a templomdomb felszínét igyekeztek egyenletessé tenni. Ez egybeeshetett az Árpád-kori, román stílusú kis templom átépítésével. Az első templomról - semmit sem tudunk. A mai templom a korábbi 14. századi gótikus épület átépítés t tükrözi, alaprajzában: a nyújtott négyszögű hajóhoz annál keskenyebb, sokszögzáródású, támpillér nélküli szentély tartozik. Ha az átépítés idejét összevetjük Palota történeti adataival, megállapíthatjuk, hogy ez a korszak - a 14. század, Anjou királyaink ideje, Palota község történetének felívelő korszaka. A birtokos Loránd ispán, a gazdag és tekintélyes budai polgár, leszármazottai, - már magyar nemesként - a 14. század teljes folyamán kezükben tartották Palotát.

Nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a tatárok által felégetett templom gótikus stílusú átépítését, nagyobbítását Loránd ispánhoz, vagy leszármazottjaihoz köthetjük. A templom a török időkben, amikor a falu pusztává vált egy időre, erősen megrongálódott. A falu a 17. század végétől újratelepült, az igen nagy számú reformátusság mellett katolikus jobbágyok is érkeztek, a néhány év múlva már a tisztán katolikus lakossággal benépesült Dunakeszi plébániája illetékességi köréhez csatolták. A híveknek oda kellett át járniuk misére. Ezért került előtérbe a romos templom sorsa. Az 1733-ban Dunakeszin tartott Canonica Visitatio írja róla: „Ecclesia antiqua diruta Palotiensisest reparabilis”- azaz a régi lerombolt palotai templom helyrehozható.
Az újjáépítésre 1735-ben került sor. Az alaprajzot megtartották, a hajót és a szentélyt nyomott fiókos donga-boltozattal fedték, a hajó déli oldalába három, a szentély déli és keleti oldalába pedig egy-egy szegment íves barokk ablakot vágtak és kisméretű sekrestyét építettek. A népies ízű barokk berendezésből megmaradt a szószék erősen átfestett állapotban és a főoltár menzája a tabernákulummal, kétoldalt egy-egy kürtöt tartó angyallal, középen a provinciális jellegű Szentháromság főoltárképpel. Az 1777 -es Visitatio szerint Torma Istvánnak, galánthai Fekete György uradalmi ispánjának szorgalmazására, támogatásával - igen sok embernek anyagi áldozatából - épült ujjá a templom, Szentháromság tiszteletére avatva. A torony később, 1807-ben készült el. Az 1828-as Visitatio szerint a templom ismét igen rossz állapotban volt. Szépp Mihály dunakeszi plébánosa az egyházlátogatás alkalmából elmondta, hogy a templomnak kriptája van, a sekrestye alatt, és ennek külső részén - a koporsó leengedésére szolgáló - nyílás látható.
1830-ban Szépp Mihály arról számol be a váci püspöknek, hogy a palotai filialis templomban új, kőből épült oltármensa készült, az összes tartozékokkal, amely fölé új oltárképet helyeztek és az orgonát is javították.
Amikor 1884-ben Palota önálló lelkészség lett, az istentiszteletek bemutatására továbbra is ez a kis templom szolgált. A nagytemplom felépülte óta e kis műemlék templom a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Főplébániához tartozik. 1970-ben és 1972-ben folytatott régészeti kutatást környékén Melis Katalin. 1985-ben történt az épületen komoly statikai vizsgálat, mert falai repedeztek. Ekkor épült körülötte az Énekes utcai lakótelep és komoly földmunkák folytak környezetében.


A Rákospalota a fóti egyház filiája lesz (1844-1884)

A török idők utáni újraszervezéskor a palotai katolikusokat a dunakeszi plébániához csatolták, a palotai templom a fóti egyház filiája lett. Kegyura nem volt, a templomot a hívek tartották fenn. Az 1828-as Visitatio szerint: „A földbirtokos méltóságos nagykárolyi Károlyi István úr azonban a nyomorult palotai templomnak nem kegyura. ”
Ezen változtatni akart a gróf, mert: „Károlyi István látván Palota rohamos növekedését, azon szándékát jelenté ki a püspök előtt, miszerint Rákospalotán templomot akar építeni. A püspök Őfelségénél megtette a lépéseket Rákospalotára Gróf Károlyi Istvánnak kieszközölni a patronátust, a templom építésére a kövek részben már a helyszínre hordva, midőn idő közben a gróf….. szándékát megváltoztatván most már Fóton óhajtotta a templomot felépíteni." Ennek családi oka volt. 1844. februárban meghalt Károlyi István második felesége, Eszterházy Franciska, és őt Fóton temették el. Ezért változtatta meg templomépíttetési szándékát gróf Károlyi István, és fordult Nádasdy Ferenc megyéspüspökhöz, hogy a már kész alapító okiratban cseréljék fel a plébániatemplom rákospalotai nevét fótira és Fótra kérjen a püspök a királytól Károlyi gróf számára patronátusi jogot. Nádasdy Ferenc püspök és a király jóváhagyásával 1844. augusztus 15-én kelt levélben Károlyi István megalapította a fóti plébániát, és felkérésére Ybl Miklós megtervezte a templomot és a Károlyi család sírboltját. A püspök úgy rendelkezett, hogy Rákospalotát csatolják el a közelebbi szomszéd, Fót alá. Volt tehát Ralotán egy kicsinyke templom, saját temető, volt egy rozoga egyházi iskola, volt elégséges javadalom egy lelkész ellátására, de nem volt lelkészlak és nem volt önálló lelkész. A katolikusok száma pedig egyre nőtt, ahogy a község fejlődött. Ezért a község elöljárói 1883. február 4-én kelt levelükben e sorokkal fordultak Peitler Antal József váci püspökhöz: „Rákos Palota róm.kath. hívei már két ízben bátorkodtak Nagyméltóságod előtt azon forró óhajuknak kifejezést adni, miként a fiókegyházat a fóthi anyaegyháztól kikebelezni, s önálló lelkésszel ellátni kegyeskedjék.” Leírták, hogy 2300 római katholikus híve van a községnek, a lelkészt el tudják tartani, és annak tudnak tisztességes lelkészlakot építeni. A püspök komolyan vette a kérést.


A rákospalotai nagytemplom:
Magyarok Nagyasszonya Templom története


A rákospalotai egyház önálló lelkészség lesz (1884-1893)

Peitler püspök közölte Somhegyi József fóti plébánossal, hogy „főtisztelendő uraságodat a rákos palotai hívek lelki gondozásából ezennel felmentem és kijelentem, hogy ugyanott . az anyaegyháztól elszakított lelkészség emeltetik.” 1884. május l-én kelt levelében, pedig Beller Imre hódmezővásáhelyi helyettes plébánosnak írta a püspök: „Minthogy a rákospalotai egyházat, Fóth anyaegyháztól elválasztani, ugyanott lelkészséget emelni elhatároztam, Tisztelendő Uraságodat "rákospalotai" lelkésszé kinevezem. Jeles elmebeli és lelki tehetségei, főleg erélye.......engem szilárd reménnyel töltenek el, hogy új állomásán,- hol meg plébániai lakot s nagyobb templomot kell építeni-, várakozásomnak megfelel..."


Beller Imre, a szervező lelkész (1845 - 1895)

Beller ImreBeller ImreBeller nagy lelkesedéssel, elszántsággal látott munkához, mert szinte a semmiből kellett megteremteni egy működő egyházközséget. Megszervezni a lelkiéletet, iskolákat építeni és megteremteni az új templom építésének társadalmi és pénzügyi alapjait. Legelőször is összehívta a képviselőtestületet és egyháztanácsot választottak. Ez az ideiglenes testület visszaélt hatalmával és kegyúri jogokat kezdett követelni. Palotának nem volt soha kegyura, vagyis a váci püspök volt a kegyura. Beller Imre próbálta a testületnek ezt·megmagyarázni, de válaszul feljelentették a püspöknél, aki erre feloszlatta a testületet és gondnokságot rendelt annak helyébe. Beller Imre már l887-ben kérte az új püspöktől, Schuszter Konstantintól, hogy emelje plébániai rangra Palotát, de azt a választ kapta, hogy előbb dolgozzon türelemmel. l893-ban hosszú és keserű levélben számolt be püspökének az elvégzett töméntelen munkáról és megismételte kérését. Leírta, hogyan szerezte meg a fóti plébániától a jogos, Palotához tartozó haszonélvezeti földeket, megteremtette ezzel az 58 magyar hold 350 pár utáni párbérjövedelem (ma egyházi adó) és 2000 fő utáni stólajövedelem (papi szolgálat tarifája) biztosításával egy plébánia működésének anyagi alapjait. Rendbe hozta a templomot, lelkészlakot építtetett és három iskolát alapított, a menhelyen kápolnát csináltatott, tanári, kántori és harangozói állást létesített. 1889-ben Templomépítő Bizottság alakult és gyűjtést kezdett. Beller Imre adta az első 1000 osztrák forintot, és ezzel megalakult az építés céljait szolgáló Beller-alapítvány.
1892-ben telekvásárlásba kezdett. Palotai lelkészségének kilencedik évében ismételten kérte a plébánia felállítását és plébánosi kinevezését. A keserűhangú, kérőlevél megindítja Schuszter Konstantin püspököt és pár hónapon belül megérkezik a plébánia alapító bullája, amelyet 1893. szeptember 29-én irt alá a püspök, és így szól: „Konstantin, Isten irgalmából és az Apostoli Szentszék kcgyelmébó1 a váci szentegyháznak püspöke.... Örök emlékezetül adjuk tudtára mindenkinek, akit illet.... a R.Palotai lelkészséget plébánia rangra emeljük.” Beller plébánossá történő kinevezését egy másik bulla tartalmazza: „Krisztusban szeretett fiunknak, Tisztelendő Beller Imrének, Rákos-Palota kinevezett plébánosának az Úrban üdvözletünket és püspöki áldásunkat küldjük.”, szól az 1893. október 15-én kihirdetett bulla.
Az új plébános hatalmas lendülettel folytatta a munkát. De az kikezdte az egészségét és 1895. február 8-án meghalt. 50 évet élt, papi hivatását 26 éven át gyakorolta az egyház és a hívek javára. A hálás utókor megőrizte emlékét annak a templomnak a kriptájában, amelyért annyit küzdött, melynek felépítését nem élhette meg. 1996. július 27-én márványtáblát helyeztek el Rákospalota első plébánosának emlékére. „In memoriam Emerici Beller fundatoris hujus Ecclesiae 1845-1895.”- azaz: Beller Imre, e templom alapítójának emlékére, 1845-1895. A templomtér déli oldalából egy hosszú utca indul, mely Beller Imre nevét viseli. A plébániatemplom megáldásának és oltárszentelésének 100. évfordulóján, 2000. június 29-én ünnepi szentmise keretében Beller Imre domborművét Spányi Antal az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Vicarius Generális püspöke áldotta meg. A márványtáblán olvasható:

ÁTVETTEM A TEMPLOM TÖRTÉNETÉRŐL TALÁLHATÓ HITELES ÍRÁSOS ANYAGOT, JÓ LENNE MINDEN KERÜLETI POLGÁRNAK ISMERNI
A FŐPLÉBÁNIA TÖBB MINT 100 éves krónikáját.

http://www.hajdu15.hu
"Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik" Goethe
Hajdu LÁSZLÓ
 
Hozzászólások: 2302
Csatlakozott: 2011 jan. 16 13:48

Re: A XV. KERÜLET TEMPLOMAI

HozzászólásSzerző: Hajdu LÁSZLÓ » 2014 jan. 30 15:16

FOTÓ GYŰJTEMÉNY A KÖRNYEZETÜNK ÉRTÉKEIRŐL, ÖRÖKSÉGÜNK.

http://photo.hazaitajak.hu/albumok/buda ... thumb.html
Wagner's Slides
photo.hazaitajak.hu

http://www.hajdu15.hu
"Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik" Goethe
Hajdu LÁSZLÓ
 
Hozzászólások: 2302
Csatlakozott: 2011 jan. 16 13:48


Vissza: Kultúra



Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég