75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

Kerületünk kulturális életével kapcsolatos témákat várunk ebbe a fórumba

75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

HozzászólásSzerző: SZMAL » 2011 ápr. 11 23:12

Krisztus fundamentumán épített
75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

Rákospalota Újfalunak nevezett részén élő reformátusok 2011. április 2-án ünnepet szenteltek: egyik templomuknak, a Rákos út – Arany J. utca sarkán lévő Magyar Sáfárság Temploma felavatásának 75. évfordulója alkalmából.
A két tornyos templommal rendelkező egyházközség (ami Budapesten egyedülálló, mint ahogy az is példa nélküli a fővárosi református templomok között, hogy festett kazettás mennyezete van) ünnepi istentiszteleten adott hálát Istennek a kegyelméért, majd egy kiállítást nyitottak meg a templom és a gyülekezet első 25 évének történetéről.
Szabó S. Péter újvárosi lelkész köszöntője és imádsága után Szigethy János lelkipásztor hirdette az Igét. Az ő személye egy különleges szempontból is kapcsolódott az ünnepséghez: annak a Benkő Istvánnak az egyik unokája, aki hét éven keresztül pásztora volt az újfalusi egyházrésznek, majd akinek a gyülekezetétől, az óvárosi közösségtől önállóvá vált az újvárosi református egyházközség – újabb 7 év elteltével, 1928-ban.
Szigethy nagytiszteletű úr az Ige üzenetéből kiemelte: más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Hiába az igyekezet, hiába a sok áldozat, ha ez a szilárd Krisztus-alap hiányzik – ugyanakkor a legnagyobb nehézségben ez egy biztos alap. Ahogy az újvárosi reformátusoknak is az volt: az első világháborúban a templomépítésre 200 ezer koronát hadikötvénybe fektető, így azt az utolsó fillérig elvesztő, majd a nagy gazdasági világválság is sújtotta a közösséget, mégis 1933-ban megkezdték templomuk megépítését, s 1936-ban fel is avathatták – és három évre rá megkezdték a MÁV-telepen másik templomuk építését, amit a második világháború nehézségei ellenére 1944-ben felszentelték. Szólt Szigethy János az elsőkről: a templom- és gyülekezetépítő Szabó Miklósról, a közösség Erdélyből származó első lelkipásztoráról, az első gyülekezeti tagokról, akik Isten kegyelméből összeadták az építés költségeit, akik kitartottak, akik örvendeztek az avatóünnepségen.
Az ünnepi istentisztelet után a kiállítást szervező Szabó Miklós lelkipásztor szellemi hagyatékát őrző alapítvány köszöntötte a megjelenteket. „Micsoda szétmorzsolhatatlan hite lehet annak a keresztyénnek, aki az első pengőt meri felkínálni és odaadni templomépítésre” – Gyökössy Endre mondta ezt a Magyar Sáfárság Temploma alapkőletételi ünnepségén 1933-ban. Hol van ma már az az első pengő? De nemcsak az első; hol van a második, a harmadik, a hetvenezredik? Hol van ma már a templomépítésre adakozó testvérünk? Az első, a második, a hetvenedik, a hetvenhetedik és a hétszer hetvenhetedik?
Ott van a szétmorzsolhatatlan hitben. Ott van a felépült templomban. Ott van a padok réztábláin – és igen, ott van a tablók fotóin is. Itt van a mi lelkünkben – a lelkületünkben, szellemiségünkben. Itt van a mi – reménység szerint ugyanolyan- szétmorzsolhatatlan hitünkben.
Egy emlékező testvérünk –s itt is hadd mondjak köszönetet minden emlékezőnek, minden emlékmegtartónak, minden emlékgyűjtőnek- azt mondta: vidékről jővén a nagyszülőkhöz , a poros palotai föld idegen volt. De most már belegyökerezett, s csak tőszakadtával téphető ki innen. Az idegen poros föld otthonná lett: templom, gyülekezet, életek, barátságok, szerelmek gyökereztek ide. Az első padokba beírt nevek, a tablókon, vagy az újságban megidézett, fölidézett nevek: olyan családok, emberek, testvérek nevei, akik Isten kegyelme által fölépítették a gyülekezetet, s 75 évvel ezelőtt ezt a templomot, Isten és a szétmorzsolhatatlan hitű rákospalota-újvárosi ember közös hajlékát. De hiszem, hogy ezek a nevek, s az általunk sajnos már nem, de a Kegyelem Uránál ismert nevek a mennyben is föl vannak írva. Ugyanígy hiszem, hogy valaha itt élő, szolgáló elődök, a jelenlevők –nem csupán térben jelenlevők-, s az utódok nevei is oda vannak írva.
Bitvai Nándor alpolgármester felolvasta az ünnepről magát kimentő László Tamás polgármester levelét, amelyben Isten áldását kérte a gyülekezetre. Bitvai méltatta Gyökössy Endre meghatározó, önzetlen és nagy segítségét, amelyet mint MÁV-főtanácsos, hatékonyan tudott megtenni. A kor nehézségei ellenére való gyarapodást és építkezést is kiemelte, s azt, hogy az utódok hűek maradtak elődeikhez, és Kiss Domokos lelkipásztor idején még gyarapodást is tudtak munkálni. A megnyitón több zeneművet hallhattak a megjelentek: a gyülekezet Jó Sáfár nevű énekkara szolgálatán túl Illyés Zsuzsa fuvolaművész, Kiss Domokosné Tóth Éva hegedűművész és Teleki Miklós orgonaművész is szép játékukkal méltó ünneppé tették az alkalmat.
Mindezekért: „Soli Deo Gloria” – Istené a dicsőség!
A Rákospalota-Újvárosi Református Egyházközség történetének kezdetéről, 1928-1953-ig szóló történetéről a szervező Szabó Miklós Alapítvány gazdag kiállítást állított össze sok-sok testvér és közreműködő segítségével. Tíz nagy tablón emlékeznek meg a gyülekezet- és templomépítő első lelkipásztorról, Szabó Miklósról, a templom tervezőjéről, Zeitler Rudolfról, aki Csaba Rezső néven a két világháború közötti budapesti református templomépítés sokat foglalkoztatott tervezője volt, s aki ebben az időszakban az építészet és a magyar kultúra fontos és meghatározó kérdéseivel foglalkozott. Gyökössy Endréről is külön tabló van, az ő munkássága mind cserkészvezetőként, mind íróként, mind közéleti szereplőként jelentős volt a város és a gyülekezet életében, amit ráadásul főgondnokként is elhivatottként és híven szolgált. A gyülekezettörténet, konfirmációs képek és a templomépítés fotói mellett színes és gazdag az ún. „iskola-sarok”, amelynek nagy részét Polgár András presbiter felajánlásából és tárgyaiból alakíthattak ki. Korabeli újságszám is található a padokban, 1936. április 4-én számolt be a Palota-Újpest című lokálpatrióta újság a Magyar Sáfárság Templomának felszenteléséről, ennek néhány példányába olvashatnak bele az érdeklődők.
A kiállítás látogatható április 26-ig minden szombaton 16-18 óra, és vasárnap a 10 órai istentisztelet előtt 9 órától, majd utána 11-12 óra között a Magyar Sáfárság Templomában (Arany J. u. 49., a Rákos út sarkán). Szeretettel hív mindenkit a szervező Szabó Miklós Alapítvány!
Csatolmányok
P1070445kicsinyített.JPG
csoportkép110402.JPG
A 75 éve felépült templom az emlékezőkkel
rure-SZM-1934, épülő templom1kicsinyített.JPG
1934-az épülő templom az építő gyülekezettel
SZMAL
 
Hozzászólások: 10
Csatlakozott: 2011 ápr. 11 22:51

Re: 75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

HozzászólásSzerző: Hajdu LÁSZLÓ » 2011 máj. 11 20:10

OTT VOLTUNK, A CSOPORT FOTÓ IS HITELESITI, SZÉP ÉS MÉLTÓSÁGTELJES ÜNNEPI
ISTENTISZTELET KERETÉBEN EMLÉKEZTÜNK MEG AZ ELMÚLT 75 ÉVRŐL.
"Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik" Goethe
Hajdu LÁSZLÓ
 
Hozzászólások: 2221
Csatlakozott: 2011 jan. 16 13:48

Re: 75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

HozzászólásSzerző: Hajdu LÁSZLÓ » 2011 jún. 01 18:27

FONTOS, HOGY EGY VALLÁSI KÖZÖSSÉG PÉLDAMUTATÓ LÉGKÖRBEN VÉGEZZE SZOLGÁLATÁT:

Az ünnep, a 75 év jubileuma öröm, de nem a gyülekezet szervezte saját Isten házának ünnepét, hanem albérletbe adta
egy alapitványnak, amely ugyan hiteles, méltó is erre, csak ezt a gyülekezetnek és presbitériumának lett volna a feladata.
Nem tartozik a nyilvánosság elé az oka, de sajnos van......
A lelkész, a gyülekezet első szolgája, Isten földi helytartója, kicsit meglepő forgatókönyv szerint ünnepelt a gyülekezet és a
jubileumi Istentiszteletre érkezett hivek, meghivottak. Okát nem jelentették be?
"Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik" Goethe
Hajdu LÁSZLÓ
 
Hozzászólások: 2221
Csatlakozott: 2011 jan. 16 13:48

Re: 75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

HozzászólásSzerző: nico » 2011 jún. 01 18:42

László, László!

Ezt te írod:

"FONTOS, HOGY EGY VALLÁSI KÖZÖSSÉG PÉLDAMUTATÓ LÉGKÖRBEN VÉGEZZE SZOLGÁLATÁT:"

Elfelejtetted "példamutatásotokat" amikor országos cimboráddal Hetyei társaddal - aki odáig ment a példamutatásban, hogy egy vasárnap délelőtt kétszer is áldozott?

Azok a régi szép idők.....
Tisztelettel: Fórumtársad.
nico
 
Hozzászólások: 1885
Csatlakozott: 2006 nov. 23 14:51
Tartózkodási hely: Újpalota, Kőrakás park 51.IIIe.7a. (lift nincs.)

Re: 75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

HozzászólásSzerző: SZMAL » 2011 jún. 02 02:12

Áldás, békesség!
Tisztelt Hajdu Úr,

egyrészt köszönettel vettük megtisztelő részvételét és érdeklődését a kiállítással kapcsolatban. Jó lett volna (s a jövőben jó lenne), ha sokan, de legalábbis többen érdeklődnének kerületi közösségek, akár egyházi hátterű, hívő közösségek történései, ünnepei iránt.
Másrészt azt írta: "OTT VOLTUNK, A CSOPORT FOTÓ IS HITELESITI". Nos, ez a fotó nem azért készült, hogy bárkinek is az ott létét hitelesítse. A fotó elkészítésének oka elsőrenden a közösség ünnepén résztvevők megörökítése volt, másodrenden pedig egy párhuzam megvonása volt, amolyan összehasonlítás, hogy a 75 évvel ezelőtti gyülekezethez képest mennyiben és miben változott a jelenvaló templomi és ünneplő közösség (már amennyit egy fotóról megállapíthatunk...), harmadrenden (s ez az "utókornak" szól) egy labda feldobása: a 100. évfordulón egymás mellé lehet tenni majd az 1936-os és a 2011-es fotókat - érdekességként. S majd lehet hozzá készíteni egy 2036-os fotót is. (Ha azon is rajta lesz, reméljük és kívánjuk, hogy így legyen, akkor annak a képnek a céljáról újra megnyithatjuk a beszélgetést, de már most leszögezem, hogy akkor sem valakinek, valakiknek az ottléte hitelesítésének szándéka lesz a vezérlőelv...) Még csak annyit: hogy ha esetleg a megjegyzése arra irányul, hogy úgy érezte, dokumentálni, hitelesíteni, kell a megjelenését (remélem, nem erről van szó), ha megfelelési kényszer vezette, akkor azt sajnáljuk, s bízunk abban, hogy későbbi rendezvényeinken való részvétele nem ennek szól majd, hanem a valódi és őszinte érdeklődésnek.
Az ünnep jellemzését pedig ("SZÉP ÉS MÉLTÓSÁGTELJES") pedig tisztelettel köszönjük, s reméljük, őszintén is gondolta.
Hogy ezt feltételeznünk és nem meggyőződéssel vallanunk kell, az amiatt van, hogy 2011. június 01., 19:27 órakor írt hozzászólásában érdekes és váratlan húrokat pengetett meg.
Azt kéri számon, hogy miért "nem a gyülekezet szervezte saját Isten házának ünnepét", s miért adta "albérletbe egy alapítványnak". A törődést köszönjük.
A válasz: ez az alapítvány, amely egyébként 2002-ben alakult, a Rákospalota-Újvárosi Egyházközség első, gyülekezet- és templomépítő lelkipásztorának a neve és szellemisége után a Szabó Miklós lelkipásztor szellemi hagyatékát őrző alapítvány nevet viseli, a gyülekezethez sok szálon és szorosan kötődik. Minden munkatársa az egyházközség régi tagja. Közöttük van az egyházközség egykori, most már nyugalmazott lelkipásztora; ifjúsági munkása; presbitere(i); a gyermekistentiszteletek vezetője és szervezője; s egy olyan család sarja is, aki maga is hűséges tagja a közösségnek, résztvevője az alkalmaknak, ráadásul dédpapája, nagypapája és édesapja is szolgáló presbitere volt ennek az egyházközségnek. Az alapítvány alakulásától kezdve számtalan módon részt vesz a közösség életében, alkalmaiban, ünnepeiben. Engedje meg, hogy egy rövid felsorolással untassam: 2003-ban egész éves programsorozattal próbálta méltóvá és tartalmassá tenni a gyülekezet megalakulásának 75. évfordulóját; 2006-tól a gyülekezet újságját adja ki; 2005-től a gyülekezet ifjúsági táborát támogatja anyagi és emberi (lelki-szellemi) erővel; szintén 2005-től az ősszel szokásos gyülekezeti kirándulásokat szervezi és finanszírozza; úgyszintén ettől az évtől minden tavasszal a templomkertben tematikus családi napot rendez az egész közösség számára; 2007-ben és 2009-ben a gyülekezet korábbi lelkipásztorának írásait, prédikációit adta ki két kötetben; 2010-ben emléktáblát avatott az 1956-ban hősi halált halt kiváló kajakos, magyar válogatott sportoló, egykori gyülekezeti tagunk, Nagy József, Jocsek tiszteletére és emlékére. Mindezeken kívül számtalan előadást (vendégül láthattuk: Tóth Erzsébet, Nagy Gáspár, Zalán Tibor és Szepessy Attila költőket, Ferenczi Éva népdalénekest, Alexa Károly és Kulin Ferenc irodalomtörténészeket, Huszár Pál, Hidán Csaba László és Tőkéczki László történészt, Bogár László közgazdászt, Balog Zoltán lelkipásztort, Kányádi Sándor költőlegendát és még sokakat) és szeretetvendégséget tartott, az idősek karácsonyi csomagját állítja össze és biztosítja anyagilag, a konfirmandusoknak idén második éve ajándék könyveket ad (Bibliát, református énekeskönyvet, illetve hitvallási iratokat).
Ezen szoros és hűséges kapcsolat mellett engedje meg azt is felemlítenem, hogy a kiállítás megszervezését és megrendezését a Presbitérium óriási többségének (sajnos nem teljes egészének) engedélyével tette meg. Mint ahogy a kiállítás költségeit is (kicsit több, mint 178 ezer forint) teljes egészében az alapítvány állta. Hogy ezen felül nem kellett az egyházközségnek fizetni semmit, az jelzi, hogy nem albérletben volt ott sem az alapítvány, sem az általa szervezett rendezvény.
Hogy miért nem az egyházközség volt a motorja a kiállításnak, azt talán nem az alapítvány szemére kellen vetni, nem az alapítvány munkatársain kellene számon kérni. Márcsak azért sem, mert úgy tűnik, mindenki örömére és megelégedésére szolgált az alkalom.
Hogy pontosan minek az okát kellett volna bejelenteni, s miért, nem tudtam megfejteni, számomra nem volt egyértelmű.
Még egyszer hadd köszönjem meg a törődését, érdeklődését, talán egy kicsit aggodalmát, és természetesen részvételét (a Kányádi-esten is), egyúttal hadd tanácsoljam, hogy azt a szimpátiát, amit látogatásaival, megjelenésével elismerésként elér, ne áldozza fel körültekintés és átgondolás -legalábbis látszata- nélkül megírt hozzászólásokban.

Tisztelettel: Németh Gábor

Nico: őszintén és komolyan mondom, hogy hála Istennek, ismerhetlek, s a magam részéről baráti szeretettel gondolhatok rád! :) Sok erőt és jó egészséget kívánok a fórumos hozzászólásaidhoz, illetőleg a gondos, lelkiismeretes és csodálatos szeretetből adódó kerületi életedhez! (Kis híján munkát írtam, de a fotóid, a hozzászólásaid mind-mind szeretetteljes, néha aggodó, néha örvendező, de mindenképpen lokálpatrióta magatartásodból adódó cselekményeidet nem nevezhetem munkának, inkább szolgálatnak, szeretetnek, szenvedélynek, hitnek, hűségnek, hivatásnak - életnek.)
SZMAL
 
Hozzászólások: 10
Csatlakozott: 2011 ápr. 11 22:51

Re: 75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

HozzászólásSzerző: nico » 2011 jún. 02 16:11

Kedves Gábor!
Köszönöm kedves soraid, de figyelmeztetlek, hogy a gorombaságaimat kifelejtetted a felsorolásból.

Nagyon örülök, hogy református testvéreink Újpalota legmocskosabbá vált fertőjében is példamutató szorgalommal, kitartással
"varázsolnak" méltó környezetet a vallásos összejöveteleitekhez.

HPIM1090.JPG
Köszönöm a látványt a munkát végzőknek.
Tisztelettel: Fórumtársad.
nico
 
Hozzászólások: 1885
Csatlakozott: 2006 nov. 23 14:51
Tartózkodási hely: Újpalota, Kőrakás park 51.IIIe.7a. (lift nincs.)

Re: 75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

HozzászólásSzerző: SZMAL » 2011 jún. 02 18:39

Kedves András,
persze, bocs, goromba is vagy! :)
Az újpalotai reformátusok szépen gondoskodnak közösségi helyükről, nagy kihívás, ott, a piac mellet sokféle csúfságon kell felülemelkedni. Mintha igazi otthonuk volna - jobb híján. A korábbi önkormányzati vezetők többször hitegették az újpalotai református közösséget és annak vezetőjét, de megoldás nem született. Most nem tudom, hol tart az ügy, de igazán kaphatna egy több mint száz fős közösség valami telket, ahol aztán valóban szép hajléka épülhetne a gyülekezetnek.
Amúgy kedves az észrevétel és fontos is közzé tenni! Köszi! :)

Üdv, Gábor
SZMAL
 
Hozzászólások: 10
Csatlakozott: 2011 ápr. 11 22:51

Re: 75 éves a Magyar Sáfárság Temploma

HozzászólásSzerző: Hajdu LÁSZLÓ » 2011 jún. 03 15:07

SZMAL írta:Áldás, békesség!
Tisztelt Hajdu Úr,

egyrészt köszönettel vettük megtisztelő részvételét és érdeklődését a kiállítással kapcsolatban. Jó lett volna (s a jövőben jó lenne), ha sokan, de legalábbis többen érdeklődnének kerületi közösségek, akár egyházi hátterű, hívő közösségek történései, ünnepei iránt.
Másrészt azt írta: "OTT VOLTUNK, A CSOPORT FOTÓ IS HITELESITI". Nos, ez a fotó nem azért készült, hogy bárkinek is az ott létét hitelesítse. A fotó elkészítésének oka elsőrenden a közösség ünnepén résztvevők megörökítése volt, másodrenden pedig egy párhuzam megvonása volt, amolyan összehasonlítás, hogy a 75 évvel ezelőtti gyülekezethez képest mennyiben és miben változott a jelenvaló templomi és ünneplő közösség (már amennyit egy fotóról megállapíthatunk...), harmadrenden (s ez az "utókornak" szól) egy labda feldobása: a 100. évfordulón egymás mellé lehet tenni majd az 1936-os és a 2011-es fotókat - érdekességként. S majd lehet hozzá készíteni egy 2036-os fotót is. (Ha azon is rajta lesz, reméljük és kívánjuk, hogy így legyen, akkor annak a képnek a céljáról újra megnyithatjuk a beszélgetést, de már most leszögezem, hogy akkor sem valakinek, valakiknek az ottléte hitelesítésének szándéka lesz a vezérlőelv...) Még csak annyit: hogy ha esetleg a megjegyzése arra irányul, hogy úgy érezte, dokumentálni, hitelesíteni, kell a megjelenését (remélem, nem erről van szó), ha megfelelési kényszer vezette, akkor azt sajnáljuk, s bízunk abban, hogy későbbi rendezvényeinken való részvétele nem ennek szól majd, hanem a valódi és őszinte érdeklődésnek.
Az ünnep jellemzését pedig ("SZÉP ÉS MÉLTÓSÁGTELJES") pedig tisztelettel köszönjük, s reméljük, őszintén is gondolta.
Hogy ezt feltételeznünk és nem meggyőződéssel vallanunk kell, az amiatt van, hogy 2011. június 01., 19:27 órakor írt hozzászólásában érdekes és váratlan húrokat pengetett meg.
Azt kéri számon, hogy miért "nem a gyülekezet szervezte saját Isten házának ünnepét", s miért adta "albérletbe egy alapítványnak". A törődést köszönjük.
A válasz: ez az alapítvány, amely egyébként 2002-ben alakult, a Rákospalota-Újvárosi Egyházközség első, gyülekezet- és templomépítő lelkipásztorának a neve és szellemisége után a Szabó Miklós lelkipásztor szellemi hagyatékát őrző alapítvány nevet viseli, a gyülekezethez sok szálon és szorosan kötődik. Minden munkatársa az egyházközség régi tagja. Közöttük van az egyházközség egykori, most már nyugalmazott lelkipásztora; ifjúsági munkása; presbitere(i); a gyermekistentiszteletek vezetője és szervezője; s egy olyan család sarja is, aki maga is hűséges tagja a közösségnek, résztvevője az alkalmaknak, ráadásul dédpapája, nagypapája és édesapja is szolgáló presbitere volt ennek az egyházközségnek. Az alapítvány alakulásától kezdve számtalan módon részt vesz a közösség életében, alkalmaiban, ünnepeiben. Engedje meg, hogy egy rövid felsorolással untassam: 2003-ban egész éves programsorozattal próbálta méltóvá és tartalmassá tenni a gyülekezet megalakulásának 75. évfordulóját; 2006-tól a gyülekezet újságját adja ki; 2005-től a gyülekezet ifjúsági táborát támogatja anyagi és emberi (lelki-szellemi) erővel; szintén 2005-től az ősszel szokásos gyülekezeti kirándulásokat szervezi és finanszírozza; úgyszintén ettől az évtől minden tavasszal a templomkertben tematikus családi napot rendez az egész közösség számára; 2007-ben és 2009-ben a gyülekezet korábbi lelkipásztorának írásait, prédikációit adta ki két kötetben; 2010-ben emléktáblát avatott az 1956-ban hősi halált halt kiváló kajakos, magyar válogatott sportoló, egykori gyülekezeti tagunk, Nagy József, Jocsek tiszteletére és emlékére. Mindezeken kívül számtalan előadást (vendégül láthattuk: Tóth Erzsébet, Nagy Gáspár, Zalán Tibor és Szepessy Attila költőket, Ferenczi Éva népdalénekest, Alexa Károly és Kulin Ferenc irodalomtörténészeket, Huszár Pál, Hidán Csaba László és Tőkéczki László történészt, Bogár László közgazdászt, Balog Zoltán lelkipásztort, Kányádi Sándor költőlegendát és még sokakat) és szeretetvendégséget tartott, az idősek karácsonyi csomagját állítja össze és biztosítja anyagilag, a konfirmandusoknak idén második éve ajándék könyveket ad (Bibliát, református énekeskönyvet, illetve hitvallási iratokat).
Ezen szoros és hűséges kapcsolat mellett engedje meg azt is felemlítenem, hogy a kiállítás megszervezését és megrendezését a Presbitérium óriási többségének (sajnos nem teljes egészének) engedélyével tette meg. Mint ahogy a kiállítás költségeit is (kicsit több, mint 178 ezer forint) teljes egészében az alapítvány állta. Hogy ezen felül nem kellett az egyházközségnek fizetni semmit, az jelzi, hogy nem albérletben volt ott sem az alapítvány, sem az általa szervezett rendezvény.
Hogy miért nem az egyházközség volt a motorja a kiállításnak, azt talán nem az alapítvány szemére kellen vetni, nem az alapítvány munkatársain kellene számon kérni. Márcsak azért sem, mert úgy tűnik, mindenki örömére és megelégedésére szolgált az alkalom.
Hogy pontosan minek az okát kellett volna bejelenteni, s miért, nem tudtam megfejteni, számomra nem volt egyértelmű.
Még egyszer hadd köszönjem meg a törődését, érdeklődését, talán egy kicsit aggodalmát, és természetesen részvételét (a Kányádi-esten is), egyúttal hadd tanácsoljam, hogy azt a szimpátiát, amit látogatásaival, megjelenésével elismerésként elér, ne áldozza fel körültekintés és átgondolás -legalábbis látszata- nélkül megírt hozzászólásokban.

Tisztelettel: Németh Gábor

Nico: őszintén és komolyan mondom, hogy hála Istennek, ismerhetlek, s a magam részéről baráti szeretettel gondolhatok rád! :) Sok erőt és jó egészséget kívánok a fórumos hozzászólásaidhoz, illetőleg a gondos, lelkiismeretes és csodálatos szeretetből adódó kerületi életedhez! (Kis híján munkát írtam, de a fotóid, a hozzászólásaid mind-mind szeretetteljes, néha aggodó, néha örvendező, de mindenképpen lokálpatrióta magatartásodból adódó cselekményeidet nem nevezhetem munkának, inkább szolgálatnak, szeretetnek, szenvedélynek, hitnek, hűségnek, hivatásnak - életnek.)


KÖSZÖNÖM A NEM MINDENNAPI TÉMÁHOZ, A KÜLÖNBÖZŐ VÉTMÉRSÉKLETŰ HOZZÁSZÓLÁSOKAT:

Nem vetettem volna fel a témát, de időközben végig olvastam azt a kiadványt, amely mintegy 32 oldal, és az alapitvány
igényes kiadványa. De az feltünt, hogy a 75 éves a Magyar Sáfárság Temploma cimü dokumentum, helyi egyháztörténeti
munka, számomra meglepő módon: a jelenleg szolgáló lelkész nevét meg sem emliti!! A kis munka véleményem szerint a
szolgáló lelkész nevét nemcsak, hogy le kellett volna írja, hanem neki kellett volna egy előszó, egy álldással ez a történetet
megnyitni!! Miközben a 75 év során itt szolgáló lelkészeket sorra veszi, érdemiekről szól és az akkori gyülekezeti szolgálatukról,
addig még tévedésből sem vállaja a jelenlegi főtisztelendő úr itteni létezését a kiadványban megörökiteni, ez lett nekem
feltünő...Nem vitatkozom, csak felvetettem, hiszen a 75 éves évforduló nem kizárólag az alapitvány belügye, de minimum
a megválasztott helyi lelkész és a református kerületi közösségé is. Névtelen levélirók komentálták az eddigieket, jól megmondták
nekem a magukét, miközben én a nevem vállalásával, hittem szerinti őszinteséggel, a Rákospalota-Újvárosi Református Egyház -
község gyülekezete hivő tagjainak szeretetét akartam egymás iránti nagyobb figyelmességre emlékeztetni. Lezárom, ha a névtelen
hozzászólók megengedik egy idézettel: (Máté 22, 37-39)
"Szeresd az Úrat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat."
A gyülekezetnek, a lelkésznek és az alapitványnak itt van min elgondolkodni!, tévedhetek, ennek jogával írtam.

Áldás Békesség!
"Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik" Goethe
Hajdu LÁSZLÓ
 
Hozzászólások: 2221
Csatlakozott: 2011 jan. 16 13:48


Vissza: Kultúra



Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron